In memorian

    Kiskoromban ültünk a nagyszobában, anyuval meg a nővéremmel. 13 hónap van köztünk. Játszottunk és beszélgettünk. Szóba került a lábemelés. Egyből elkezdtük mesélni, hogy hát a sulba tesiórán, meg edzésen bla-bla-bla. Na jó de ki tud megcsinálni 100-at? Nővéremmel versenyeztünk egy túrórudiért :-). Persze ő nem tudta megcsinálni pihenés nélkül,  de ő is kapott csokit.
    A szülők tv-t néznek egy nyári délutánon ebéd után a nappaliban. Ilyenkor lehet fent a gyerekszobákban bármit megcsinálni, ha adott időn belül vissza tudjuk állítani az eredeti állapotot. De nem is ez a lényeg, hanem hogy lent látták a Tv-ben hogy nem lehet megtartani 15 percig egy papírpénzt a két ujjunk között. Kinyújtott kézzel oldalra a váll magasságába. A tenyérnek is egy vonalba kellett lennie a vállal és a könyökkel. elújságolták nekünk. Aki megcsinálja megtarthatja a pénzt. Másnap indultunk nyaralni, úgyhogy nem nagylelkűek voltak, hanem letudták a fagyikat. Nővéremmel egyből rávetettük magunkat a témára, hugica meg túl kicsi volt. Kerek ezer forintot kaptunk. Bevallom végig csaltam a csuklómmal, de a karom nem engedtem le, és nem is csúszott ki az ujjamból. Meg 10 percnél megkegyelmeztek szüleink.