In memorian

    Már tíz éves koromban elmentem az egyik isemrősünk répaföldjére  "segíteni". Valahogy ott ragadtam és 4 szezonon át dolgoztam a földeken. Persze később már csak hordtam és rakodtam. Szerencsére nem kellett a földön gugulva szedegetni a gyönyörű sárgarépákat.         Álltalános iskola után, szülői nyilatkozattal felvettek az intézménytakarító kft.-hez mint takarítónő segéd. A vége az lett, hogy szeretett városom számos középiiskolájának és kollégiumának leszedtem az ablakait, hogy a morcos öreg nénik kényelmesen tudják lemosni. Sőt a végén még egy álltalános iskola sportcsarnokának az ablakait is lepucoltam.
     A következő két nyáron kőműves segédmunkásnak álltam. Az első nyár borzalmas volt. Gyenge voltam és ügyefogyott. Ráadásul egy elég nagy építkezésen dolgztam, ahol volt fővállalkozó meg minden. Az önkormányzati bérházakat építettük. Mondjuk én csak téglakupacokat pakolásztam az egyik helyről a másikra, mert sehogysem tudta kitalálni a tisztelt mesterember, hogy hova kellene átpakolni. Úgyhogy minden nap ugyanazokat a raklap téglákat hordtam az egyik helységből a másikba. Azért talicskáztam is néha. Második nyáron már öreg motorosként a polgármesteri hivatalt felújítási munkálatainak voltam a vezetője. Igaz csak magamat kellett irányítani mert főként egyedül dolgoztam. Mai napig elérzékenyülök, mikor meglátom azokat a régi duplaablakokat amiket vért izzadva csiszoltam és festettem át.
    Középsuli végén már nagyon rám járt a rúd, és keresni kellett egy részmunkaidős melót amit suli mellett is tudok csinálni. A meki!! Hát mi más! Elmentem a főutcán található gyorsétterembe dolgozni bohócruhában enni adtam az embereknek. Az utolsó évem középsuliban végigdolgoztam a mekiben. Suli után oda mentem és zárásig ott voltam, hétvégén meg egész nap. Onnan jártam bulizni, és buli után oda mentem dolgozni. Nem tudom hogyan érettségiztem le, de valahogy összejött. Az tény hogy osztályzó vizsgát kellett tennem szofvertechnológiából mivel az mindig 0. és 1. órában volt. 0.-ra alap hogy nem járok be, akkor már minek az elsőre is bemenni? Hát ilyen hozzáállással végeztem a középsulit.
    Nyáron elmentem egy helyi kereskedő balatoni abc-jébe dolgozni. Pontosabban a közérthez tartozó zöldségest csináltam. Heti 78 órában. De azért jól éreztem magam.
    Nyár után suli mellett diákmunkákat vállaltam sokáig. Na ezek voltak aztán az igazi szakmák! Kukoricaszem számolás napi 8 órában, uszályrakodás 12 órás éjszakai műszakban, ács segédmunkás, reklámújság kihordó, szénmonoxid mérő, tv-csatorna beállító, pénztárnál pakoltam a termékeket a kosárba, hogy haladjon a sor, a kórház átépítési munkálatainál voltam takarító és sterilizáló...
    Aztán volt egy hosszabb időszak, amikor  egy hipermarketben voltam pénztáros. Na az volt a szép világ! Úgy bekattantam a neonfények, és vonalkódok világában, hogy nyáron jelentkeztem vízimentőnek balatonra. Megcsináltam a vizsgát, nem dicsekvés de kiitűnőre, és beraktak a Keszthelyi Városi Strandra. Az volt életem legszebb nyara! Erről a nyárról külön talán még mesélek.
    Aztán visszamentem a Corába pénztárosnak. Következő nyáron a helyi naturistakempingeben lettem vízimentő, büfés kisegítő, kertész, kidobó, műszaki gondnok. Erről csak annyit, hogy én ruhában voltam, és el tudtam fogadni a pucér embereket. Erről is tudnék mesélni...
    De haladjunk csak tovább csodás munkahelyeim között. Vagyis a végére is értem, mert végül mélyfúró szakmunkásként dolgozok egy 360 tonnás fúrótornyon.
De ez csak a munka. Soha nem lettem az ami szerettem volna lenni. Mégis bízok magamban, és ügyebár úgyis lesz valahogy!