Hát igen. Azok akiket nem vertek rendszeresen, nem tudják olyan viccesen látni mint én.
Egyszer megesett, hogy a reggeli játékkal felébresztettem anyát aki a szobám alatt aludt. Feljött lerángatott a hálószobája melletti fürdőbe és határozottan rámparancsolt hogy ott üljek síri csendben amíg ki nem alussza magát. Hát én alapjában szófogadó gyerek voltam. ott gubbasztottam egy széken, és szemeztem a gyülmölcstortatatésztával amit a gondos kezek odakészítettek hűlni. Addig-addig nézegettem míg rábeszéltem magam, hogy ez nem lehet véletlen. Ha már nem játszhatok, akkor legalább eszek egy kis sütit. Mire anya felébredt megettem az egészet! Bevallom nem gondoltam arra, hogy a többikenek nem jut, hiszen én büntiben voltam és ellensúlyozni kellett a bánatomat. Ezt sajnos anya nem hallgatta meg és az addigra már jól bevált kényelmes fenyítés következett. A pörköltes fakanál. Nem volt értelme menekülni. Elkapta a kezem, és ahol ért ütött. Addig amíg el nem tört a fanyél, aztán még egy saller és szidkozódás, hogy a "büdös kölök" miatt megint eltört egy fakanál, és a keze is megint bedagad. Merthogy azért váltott fakanálra, mert nem bírta szegénynek a keze.