Boldogság
2008.02.22. 08:47 | Ken | Szólj hozzá!
A napokban volt pont, amikor éreztem mindent amit szeretnék. Ültem egy kivágott fán a Tisza-parton, és a délutáni nap háborítatlanul beragyogta a világoskék égről a rövid partszakaszt. Csak ültem és zenét hallgattam. Volt hova mennem, és tudtam honnan jövök. Néha becsuktam a szemem, és csak hagytam, hogy a nap perzselje az arcom. Szabadnak éreztem magam, és elvesztek a távolban a rossz dolgok. Otthagytam a partnak, a Tiszának, és a napnak minden aggodalmamat és félelmemet. Volt rá időm, hogy megálljak és eleresszem magam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://inmemorian.blog.hu/api/trackback/id/tr20349445
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
